2025. június 14., szombat

10 kevert nyelvi kifejezés, amit a Perzsa-Arab-öböl országaiban használnak

 Már több mint két évtizede élek Katarban, és otthon sokan azt hiszik rólam, hogy „perfekt arabul” beszélek. Az igazság azonban ennél jóval árnyaltabb: a valóságban legfeljebb egy alapfokú nyelvvizsgához elegendő arab szókincsem van.

Ez részben azért van, mert a mindennapokban egy átlagos expat szinte soha nem hall tisztán arab nyelvet. Ehelyett egy sajátos, kevert nyelv alakul ki, ahol angol, arab, hindi, urdu és más nyelvek szavai keverednek a hétköznapi kommunikáció során — legyen szó taxiról, teázásról vagy építkezésről.

Ezekből a színes, élő kifejezésekből gyűjtöttem most össze egy csokorra valót: 10 tipikus mondatot, amit szinte mindenki használ a Perzsa–Arab-öböl térségében.

1. „Yalla, siida!”

= Gyerünk, egyenesen előre!
„Yalla” (arab szó: gyerünk) + „siida” (hindi/urdu szó: egyenesen)


2. „Bas, khalas now.”

= Elég, most már vége!
„Bas” (arab: elég) + „khalas” (arab: vége) + „now” (angol: most)


3. „Come, jaldi!”

= Gyere gyorsan!
„Come” (angol: gyere) + „jaldi” (hindi: gyorsan)


4. „One karak, zyada sugar please.”

= Egy karak teát kérek, sok cukorral.
„Karak” (teafajta) + „zyada” (hindi: sok) + „sugar” (angol: cukor)


5. „Boss, mafi mushkila, I will do.”

= Főnök, semmi gond, megcsinálom.
„Boss” (angol: főnök) + „mafi mushkila” (arab: nincs probléma) + „I will do” (angol: megcsinálom)


6. „Shoofi this one, bhai!”

= Nézd ezt meg, tesó!
„Shoofi” (arab: nézd, nőnem) + „this one” (angol: ezt) + „bhai” (hindi: testvér)


7. „Khalas, done already, yaar.”

= Kész van már, haver.
„Khalas” (arab: kész) + „done already” (angol: már kész) + „yaar” (hindi: haver)


8. „Take right, baad mein left.”

= Fordulj jobbra, aztán balra.
„Take right” (angol: fordulj jobbra) + „baad mein” (hindi: utána) + „left” (angol: balra)


9. „Wala problem, theek hai.”

= Semmi gond, rendben van.
„Wala” (fél-angolosított „wallah” vagy „no”) + „problem” (angol: gond) + „theek hai” (hindi: rendben van)


10. „You want shawarma spicy wala normal?”

= Fűszeres shawarmát kérsz vagy simát?
„Shawarma” (arab étel) + „wala” (hindi: vagy) + „normal” (angol: sima)


🧠 +1 bónusz kifejezés:

„Inshallah by tomorrow, kaam finish.”
= Ha Isten is úgy akarja, holnapra kész lesz a munka.
„Inshallah” (arab: ha Isten is úgy akarja) + „by tomorrow” (angol: holnapra) + „kaam” (hindi: munka) + „finish” (angol: kész)


✨ Záró gondolat:

Ez a fajta kevert nyelv nemcsak kommunikációs eszköz, hanem egy kulturális híd. A konyhában, a taxiban, az építkezésen vagy az irodában — ezek a mondatok életszagúak, és megmutatják, hogyan születik egy új nyelvi közeg a mindennapokban.



2025. június 2., hétfő

Egy bicikli története – avagy nosztalgia a régi időkből

 



Vannak tárgyak, amelyek egyszerű használati eszközök, és vannak, amelyekhez emlékek, érzések, életszakaszok kötődnek. Nekem a biciklim ilyen volt. Nem csupán két kerék és egy váz – hanem szabadság, öröm, és egy darabka gyerekkor.

A hűséges társ

Szerettem a biciklimet. Magyarországon hagytam, amikor külföldre költöztem, de még mindig sokszor eszembe jut. Évekig szolgált hűségesen, szinte minden nap használtam. Az Alföldön, ahol felnőttem, a bicikli nem luxus vagy sporteszköz, hanem a legegyszerűbb és legpraktikusabb közlekedési forma. Így járunk piacra, boltba, rokonhoz, baráthoz, vagy csak úgy – a világba. Egyre több bicikliút épült az évek során, még Budapesten is – ma már nem meglepő, ha valaki két keréken közlekedik a nagyvárosban.

Az első gurulások

Hatévesen tanultam meg biciklizni. Egy nagy férfi biciklin kezdtem — az apámén. A váz alatt állva pedáloztam, ami igazi bravúrnak számított. Így tanult meg akkoriban sok gyerek biciklizni, hiszen gyerekkerékpárt sok család nem engedhetett meg magának. Nálunk is így volt.

Apám hátulról tartott, és biztatott, míg el nem jött az a pillanat, amikor hirtelen már nem fogott senki, és én mégis haladtam – egyensúlyban, egyedül. Olyan volt, mint egy repülés.

A saját bicikli – és a veszteség

Nyolc éves koromban lett meg az első saját biciklim. Egy évig gyűjtögettem rá, fillérről fillérre. Az iskolaév végén a szüleim kiegészítették a megtakarításomat, és végül vettünk egy használt, de vadonatúj állapotú biciklit. Pont az én méretem volt. Csillogott a napfényben, és fémes illata volt. Olyan boldog voltam! Egy álom vált  valóra!

A boldogság azonban nem tartott sokáig. Az első héten ellopták.

A bicikli nem volt lelakatolva. Hihetetlen, de így volt. A hetvenes-nyolcvanas évek elején vidéken még olyan erős volt az emberek biztonságérzete, hogy egyszerűen nem zártuk le a bicikliket. Sőt, ha otthon voltunk, még a lakás ajtaját sem kulcsra. 

Újrakezdés és tanulság

A szüleim annyira sajnáltak, hogy nem sokkal később vettek nekem egy másikat – és persze bicikli lakatot is. Onnantól kezdve megtanultam, hogy az öröm mellett a veszteség is része az életnek, és hogy a szabadság felelősséggel jár.

Ma, amikor néha elsuhan mellettem egy kisgyerek a biciklijén, mindig eszembe jut az én régi járművem. A bicikli, amely nem csak vitt, hanem tanított is.