Történt egyszer, a 2000-es évek elején, hogy egy idős falusi rokon névnapi képeslapot szeretett volna küldeni az unokahúgának, aki Gomba nevű Pest megyei településre költözött. Csakhogy elfelejtette a pontos címet – csak arra emlékezett, hogy a házuk egy utcasarkon állt.
Így hát a borítékra a nevet és a falu nevét írta, az utca és házszám helyére pedig egyszerűen csak ennyit:
„sarok”
A végeredmény:
Gomba
Sarok
Ez a vizuális kép – egy szögletes gomba! – hatalmas vidámságot okozott nekünk, gyerekeknek, amikor anyu elmesélte a történetet. És ami a legmeglepőbb az egészben:
a képeslap megérkezett!
A Magyar Posta legnagyobb dicsőségére, a címzett valóban kézhez kapta az üzenetet.
-------------------------------------
A történet a nyolcvanas évek második felében játszódik. Akkoriban egy nemzetközi telefonközpontban dolgoztam, ahol egy félautomata svéd rendszerrel kapcsolgattuk az embereket – kézzel, gombnyomásra. Bár létezett már automata kapcsolórendszer, a COCOM-lista miatt a keleti blokk országaiba ezeket nem lehetett használni.
Gyakran előfordult, hogy valaki Amerikából próbált elérni egy magyar falusi rokont – de az nem vette fel a telefont. Ilyenkor a falu kapcsoló központjában ülő kolléganő szólt vissza nekem:
– Várj, Nemzetközike, tartsd a vonalat! – mondta, majd letette a kagylót, elszaladt a kert végébe, és szólt a rokonoknak, hogy menjenek be a házba, mert hívásuk van Amerikából.
És lőn. Nem egyszer, nem kétszer – sokszor az emberi erő pótolta a modern technika hiányosságait.
Ehhez képest anyukám kb. 20 éve küldte el az első emailjét nekünk. Nem kaptuk meg.
– Csak egy betűt tévesztettem el! – mondta méltatlankodva, miután elmagyaráztuk neki, hogy az email címeknél minden egyes karakter számít.
Ekkor jutott eszébe a régi történet:
– A nagynéném csak annyit tudott, hogy "sarok", és a képeslap így is megérkezett. Mitől olyan nagyszerű ez a modern technológia?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése